ExperiDance: Revans

„Hány évesnek érzem magam? A legtöbben azt mondják, hogy nem öregszenek lélekben. Egy barátnőm mondta volt, hogy olyan szörnyű nekem egy öregasszonnyal együtt élni. Mondom, de hát egyedül élsz! Azt mondja, de magammal. Van az emberben egy ilyen különös kettősség, nem mindenkinél, de nagyon sokan mondják, hogy belülről fiatalabbnak érzik magukat.” (részlet az előadásból) Egy huszonéves színésznő és egy nyolcvanéves báb. Ketten, mégis egyedül – egyedül, mégis ketten. Ötvenpercnyi megrázóan egyszerű közlés az elkerülhetetlenről. Mert mindennek rendelt ideje van. A meghalásnak is. Ladányi Andrea és Markó-Valentyik Anna a Színház- és Filmművészeti Egyetemen dolgoztak együtt először, amikor a koreográfus mozgásszínházi kurzust vezetett a bábszínész osztály tagjainak. Amikor a fiatal bábművész felkérte Ladányit új szólóelőadása, a Polcz Alaine írásaiból merítő Alaine - Ideje a meghalásnak rendező-koreográfusi feladataira, Ladányi Andrea örömmel mondott igent. Kettejük meghitt, elmélyült munkájának eredménye a felnőtteknek szóló, a táncművészet és a bábos műfaj határán mozgó produkció, melyben Karády Katalin dalai tördelik Polcz Alaine szövegeit.

HAJDU SZABOLCS: KÁLMÁN-NAP a Látókép Ensemble produkciója

Nézőművészeti Kft.: A semmi ágán Kneszl Beáta Carmen: Én, a megbélyegzett és a Szeretetlenek című művei nyomán a Szolnoki Szigligeti Színház és a Nézőművészeti Kft közös előadása JÁTSSZÁK: Judit: Pertics Villő Attila: Kovács Krisztián Társíró: Szabó Máté Dramaturg: Gyulay Eszter Tapasztalati szakértő: Kneszl Beáta Carmen Orvosszakértő: Dr. Németh Attila, Kökény Tibor Díszlet-Jelmez: Varga-Járó Ilona Zene: Marton Róbert Plakátterv: Benedek Levente Ügyelő, segédrendező: Kádár Krisztina A rendező munkatársa: Szőnyi Franciska Rendező: Gyulay Eszter Amikor egy hangszer elhangolódik, nem dobjuk ki, nem válunk meg tőle, hanem finoman, türelemmel, szakszerűen visszahangoljuk az optimális hangzásra. Ezt kellene tenniük az embereknek is egymással. Történetünk főszereplője egy hétköznapi fiatal lány, aki szeretné megtalálni a hangolókulcsot félrehangolódott életéhez. De vajon szembe tud-e nézni a valósággal, és képes- e a harmónia megteremtésére? A József Attila-kutató pszichiáter előadásából nem csak erre a kérdésre kaphatunk választ, hanem talán még arra is képesek lehetünk, hogy végre nevén nevezzük a dolgokat. Az előadásban részletek hangzanak el Feldmár András, Karafiáth Orsolya és dr. Németh Attila írásaiból.