Lukács/5. Olasz Intézet

Kocsis Zoltán 2011-ben Bartók műveiből összeállított műsorral örvendeztette meg hallgatóinkat és muzsikusainkat. Ebben az évadban is egy szerző, ezúttal Johannes Brahms (1833-1897) műveiből válogatott. Brahms a romantika egyik legnagyobb zeneszerzője. Hamburgban született és bár később Bécsbe költözött, gyermekkori benyomásai megmaradtak, innen származik az a kis borongós szomorúság, amely minden művében jelen van. Úgy romantikus, hogy közben megőrzi személyiségének zárkózottságát, és úgy keres új utakat, hogy közben rendíthetetlenül hű legnagyobb példaképéhez és elődjéhez, Beethovenhez.

A későbbi nagy szimfóniákhoz vezető út fontos állomása Brahms két szerenádja, amelyeket az 1850-es években komponált és amelyekben a régi szerenádok kis formáinak keretében kipróbálja saját kompozíciós elképzeléseit. A későbbi alkotások ismeretében lehet igazán értékelni, hogy mennyi érték lakozik ezekben a fiatalkori művekben.

A Tragikus nyitány 1880-ban egy időben keletkezett a vidám Akadémiai ünnepi nyitánnyal, annak mintegy ellenpólusaként. Komolyságát az is magyarázza, hogy komponálása közben Goethe Faustja lebegett a zeneszerző szeme előtt. A Hegedűverseny hangnemét tekintve és karakterében is Beethoven Hegedűversenyét juttatja a hallgató eszébe. Súlyos mondanivalót hordozó, az üres virtuozitást nem is érintő, nehéz darab. Szólistánk, az elképesztő tudású és sugárzó egyéniségű Alekszandr Markov, Amerikában élő orosz szárma