Pán Péter

Az Egy százalék indián az identitás, az örökölt magatartási modellek, hímsovinizmus, feminizmus és a modern kori nemi szerepek kérdéskörére fókuszál.

Marie Aubert: FELNŐTT EMBEREK Mastercard Alkotótárs-TITÁNium nyertes előadás 2025. Pap Vera-Ágnes fordításának felhasználásával színpadra adaptálta és rendezte: Sándor Júlia Ida Anya ügyes lánya. Saját bevallása szerint szebb is, sikeresebb is, mint húga a – szintén Ida saját bevallása szerint – elkényeztetett és lusta Marthe. Erős, önálló és kitartó, minden össze is jönne neki, csak hát van itt ez a dolog a pasikkal. Meg a gyerekvállalással. Meg az idővel. A skandináv nyarak hangulatát árasztó, mai harmincasok-koranegyvenesek szorongásaiból szőtt tragikomikus történet egy diszfunkcionális család szülinapi hétvégéjébe enged bepillantást, miközben gyermekvállalás és felnőtté válás viszonyát vizsgálja egy olyan korban, ahol egyre nehezebb a tartós elköteleződés, egyre jobban kitolódik az első gyermek vállalásának ideje, és egyre tovább maradunk talán mi magunk is gyerekek. Szereplők: Ida: Csábi Anna Marthe: Pallagi Melitta Kristoffer: Hajmási Dávid Anya: Vlahovics Edit Stein: Temesi Zsolt Hangfelvételről közreműködik: Schneider Zoltán Díszlettervező: Jeli Sára Luca Jelmeztervező: Jeli Csenge Zeneszerző: Bakk-Dávid László Produkciós vezető: Mayer Dániel Külön köszönet: Ágoston Gábor, Brozsek Niki, Csábi Ádám, Liszák Lili, Parag András, Szabó Julcsi, Veress Kata Támogatók: B32 Galéria és Kultúrtér, Füge Produkció, Mastercard Alkotótárs – TITÁNium Pályázat, Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata, Skandináv Ház Produkciós partner: SzínMűHely Alapítvány Az előadás az Oslo Literary Agency, Oslo és a Mayer-Szilágyi Színházi Ügynökség, Budapest engedélyével jött létre.

„Hány évesnek érzem magam? A legtöbben azt mondják, hogy nem öregszenek lélekben. Egy barátnőm mondta volt, hogy olyan szörnyű nekem egy öregasszonnyal együtt élni. Mondom, de hát egyedül élsz! Azt mondja, de magammal. Van az emberben egy ilyen különös kettősség, nem mindenkinél, de nagyon sokan mondják, hogy belülről fiatalabbnak érzik magukat.” (részlet az előadásból) Egy huszonéves színésznő és egy nyolcvanéves báb. Ketten, mégis egyedül – egyedül, mégis ketten. Ötvenpercnyi megrázóan egyszerű közlés az elkerülhetetlenről. Mert mindennek rendelt ideje van. A meghalásnak is. Ladányi Andrea és Markó-Valentyik Anna a Színház- és Filmművészeti Egyetemen dolgoztak együtt először, amikor a koreográfus mozgásszínházi kurzust vezetett a bábszínész osztály tagjainak. Amikor a fiatal bábművész felkérte Ladányit új szólóelőadása, a Polcz Alaine írásaiból merítő Alaine - Ideje a meghalásnak rendező-koreográfusi feladataira, Ladányi Andrea örömmel mondott igent. Kettejük meghitt, elmélyült munkájának eredménye a felnőtteknek szóló, a táncművészet és a bábos műfaj határán mozgó produkció, melyben Karády Katalin dalai tördelik Polcz Alaine szövegeit.